"Leéljük életünket boldogan vagy boldogtalanul, sikeresen vagy kielégületlenül, szeretve vagy szeretetlenül, anélkül, hogy akár egyszer is meghűlt volna bennünk a vér a fölismerés sokkjától, anélkül, hogy valaha megéltük volna, amint a lelkünkben rejtőző vasdarab kiegyenesedik – s mi végre a helyünkre kerülünk.
Azt mondjuk az élet édes, és megannyi kielégülést hoz. Ezt mondogatjuk, miközben alvajárókként haladunk át az éjszakákon és nappalokon évek hosszú során át. Hagyjuk, hogy az idő zúduljon ránk vízesésként, azt hisszük, sosem ér véget. Pedig minden nap, amely megérint, s minden egyes ember : egyedi, visszahozhatatlan, tovaszáll. És megint itt a hétfő."
( Josephine Hart : Kárhozat )
lilyesz.blog.hu/2010/09/19/nehany_idezet_egy_nagyon_kulonleges_dramai_es_eros_regenybol
