Megelégedni azzal, hogy valami, ami van, az majdnem jó?
Elfogadni, hogy az a dal a zenék sorában, amit épp hallgatok, tetszik - és várni, hogy majd következik utána az, ami jelen életem fő rezdülésével együtt rezeg?
Inkább teszek úgy, ahogy szerintem a legjobb : odalépek a lejátszási listában, ahol az a dal szól, ami nem részben felel meg, hanem egészben.