HTML

Friss topikok

  • Memento Mori: Az Időhöz kapcsolódó gondolatok igazán mélyen tudják érintik az ember lelkét, hisz tükröt tart a mulandósága elé... Kiváló meditációs objektum Baka István „Vadszőlő” verse is : megállítja a rohanót... (2021.12.03. 11:12) Hogy legyen értelme
  • Memento Mori: @látjátok feleim szümtükkel: :) nekem ez : www.youtube.com/watch?v=wYvxSwT1XR4 (2021.10.11. 20:36) Micsoda útjaim
  • látjátok feleim szümtükkel: @Memento Mori: Köszönöm, hogy teret adtál, és megoszthattam veled. (2020.11.02. 18:37) Érettségi 2020
  • Memento Mori: Köszönöm! :) (2020.11.02. 16:27) Ne várd meg, amíg rákényszerítenek
  • Memento Mori: @Kata`: Szia Kata`! Lehet, hogy ez a hozzáállás az egyik jellegzetessége a magyarok többségének és mint ilyen, nem valószínű, hogy érdemben változni fog. Önmagában ebből még nem feltétlen következne... (2019.03.27. 19:28) Mindig vezetőt akar

Címkék

álom (21) András (21) attila (22) béke (19) ég (19) egyedül (20) együtt (19) élet (64) elfogadás (15) elmúlás (63) emlék (35) energia (18) erdő (19) fa (22) fájdalom (18) fák (21) fehér (18) félelem (24) fény (37) fénykép (45) férfi (18) film (41) gyerek (18) György (17) halál (81) halálozás (17) hatalom (45) idő (79) kék (19) közös (16) lélek (62) Magyarország (15) múlt (33) napfény (20) (37) nyár (27) nyugalom (24) örök (29) ősz (27) pénz (19) pillanat (16) politika (41) sors (24) szabad (19) szabadság (28) szegény (15) szépség (18) szülő (17) társadalom (36) teher (16) tél (20) természet (38) (21) út (27) valóság (18) változás (33) végh (20) víz (37) zene (58) zöld (29) Címkefelhő

"Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.
„Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot."

(Horváth István : Tornyot raktam)

http://totalcar.hu/palyanap/2013/06/10/a_palyanap_bogara_es_ordoge/

Címkék: horváth torony örök zsolt csusza istván újrakezdés göbölyös múlandó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://utel.blog.hu/api/trackback/id/tr245357466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása