.
"Gyerekkoromban minden lében kanál, játékos kislány voltam. Egy alkalommal a padlásunkon találtam egy régi szagú szentek életét, azt kezdtem el olvasni. Különösen a szüzek és vértanúk érdekeltek, utánozni akartam őket gyerekfejjel. A padláson, meg az utcánk végén, a kis erdőben térden állva imádkoztam. Vezekelni is próbáltam, a lepedőm alá fadarabot tettem, szúrós kis mellényt vettem magamra. Mindennap misére jártam, áldoztam. Úgy 7-10 éves lehettem, amikor az a fordulat bekövetkezett.
Úgy gondoltam, hogy apácaként teljesülhet a vágyam, szűz és vértanú lehetek. Édesanyám örült neki, de édesapám nehezen akart elengedni, mert én voltam a legkisebb a családban. Otthon Baján irgalmasok, ferencesek és a mi nővéreink dolgoztak. Édesanyám nem akart kórházba engedni, így maradtak a kalocsai iskolanővérek. Elmentünk a plébánoshoz, és ő édesanyám kérésére kezébe vette az ügyemet. 14 éves koromban, a négy polgári után jött a válasz, hogy jelentkezhetek Kalocsán. Aquina anya, aki akkor még csak titkárnő volt, fogadott minket nagy szeretettel. Megmondta, hogy a nyári szünidő végén, 1926. Szent Ágoston napján beléphetek. Édesanyám fogadott egy házi varrónőt, aki elkészítette a kelengyémet, búcsúzáskor egy rózsafüzért kaptam tőle, most is őrzöm, azzal szeretném, ha eltemetnének. Pomázi Ilonkától kaptam egy imát: édesanya imája apáca lányáért. Azt édesanyám holtáig imádkozta értem. Azóta már át kellett nekem gépelni, mert a keze alatt egészen elporladt.
...
Édesanyám halála után Püspökszentlászlóra kerültem, ahol 12 évig idegenvezetőként működtem az arborétumban, majd 12 éven át gondozott voltam a helyi otthonban. Ezután kerültem Mágocsra, majd Verőcére, a Migazziba."
.
Aquináta nővér 1912 -ben született Baján és 2010. január 3-án hunyt el Verőcén.
.
( forrás : Kalocsainoverek.hu ; link )
