.
"Bezzeg nagyanyád! Bezzeg ő! Bármi baja is volt, kiment és megkapálta a kukoricát. De nem ám délelőtt állt neki, hanem hajnalban kelt, vizet húzott a kútról, megetette az állatokat, tehenet fejt, lisztet őrölt, reggelit készített, fölsúrolta a padlót, és aztán ment kapálni. Terhesen. Ikrekkel. Megszülte őket a mező szélén, de a kapálást akkor sem hagyta abba. A fogával tépte el a köldökzsinórt, azonnal mellre tette a kicsiket, de még ekkor sem hagyta abba a munkát. Amikor már lement a nap, hazament az ikrekkel, épp csak a kendője csúszott félre egy kicsit, aztán megfőzte a vacsorát, mosogatott, kimosta a háromheti szennyest a pataknál, megetette az állatokat, megvetette az ágyakat, fát aprított, kosarat font, majd mielőtt elfújta a gyertyát, még bölcsőt eszkábált a kisdedeknek. Ő volt a nagyanyám, sőt, mindannyiunk nagyanyja!"
.
( Szerző : Fenyvesi Zsófi; forrás : link )
