.
Szombat délelőtt volt, a Vásárcsarnokba tartottunk friss gyümölcsöt venni. Körtét és barackot. Leparkoltunk és én az autóban maradtam volna, nem volt kedvem a tömeghez. Aztán ketten indultunk el, úgy mégis jobb.
A csarnokba érve először csöves kukoricákat vettünk észre, pár csövet vásároltunk is. Aztán tovább haladva a jobb oldalon, a szemem sarkában egy kis asztal-részen megláttam a kínálatot : körte és barack. Se több, se kevesebb, pont ezek. Egy bácsi várakozott az asztal mögött, és én egyből megálltam. Tudtam, hogy megtaláltam, amiért jöttünk.
Az alakja, az arcvonásai, az életkora, a testtartása, úgy összességében benne volt nagyapám abban a bácsiban. Nem pont, mint a tükörképe, messze nem a teljes hasonlóság miatt - inkább mint egy jel, egy üzenet, ami nagyon nem véletlen.
Hazafelé erről beszélgettünk, akkor az üzenet okát nem tudtam. Hamar kiderült, még aznap délután, hogy milyen irányból, miért bukkant fel nagyapám alakja; de ez már egy másik történet.
.
