.
"Éppen az tölt el örömmel, hogy ő más! És ez üdítő! Mint egy utazás — új vidék, új tájak, illatok, ízek, érzem a szabadságomat. Ezt csak az élheti át, aki 'megvan'. Aki önmagában erősen áll. Aki magát — mindenestől — elfogadja.
A gyenge nem élheti át.
A gyenge diktátor.
A gyenge terrorista.
Az erő kultuszában - a folytonos 'harc' kultuszában - él, mert ő gyenge. Mihelyt nem harcolna, összeomlana.
Nem engedheti meg magának a másik elismerését!
Nem élvezheti a másik másságát. Mindenki - és minden - legyen olyan, mint én vagyok. A többi fenyegető. A többi ellenség. Csak akkor nyugszom meg, ha az egész világ körülöttem: 'én'. Mert belül nem vagyok meg! Ott - ahol lennie kellene - hiányzik az énmag.
A minden szabadságot csak maguknak fenntartó zsarnokok azért (is) lesznek félelmeik paranoiás rabjaivá, majd rabszolgáivá, mert bennük is él az erkölcsi törvény, és érzik, hogy ezt megszegik.
Ám azért, mert Ők ilyenek, vagy a világ ilyen, nekem nem kell mássá lennem, mint amit hajlamom, ízlésem, értékrendem diktál.
A gyerekemnek is azzal segítek a legtöbbet, ha azonos maradok önmagammal, mindazzal, ami belülről indít és mozgat engem. Legfeljebb 'balek' leszek, vagy Dosztojevszkij zseniális szavával: 'félkegyelmű' - és ez egyáltalán nem a legrosszabb, ami történhet velem. Sőt, talán az egyik legreményteljesebb...'
( dr. Vekerdy Tamás )
