.
"Volt egyszer egy ember
Állok a színpadon, mint évekkel ezelőtt,
a csend hangját hallgatom.
A bohóc arcán már rég felszáradt a könny,
elment messze, ez fáj nagyon.
Nem szól többé már az az ezüst hangú gitár,
nem rezdül többé az a húr.
Ne felejtsd el, egy barát mindig vissza vár,
Mindig, minden időn túl.
Volt egyszer egy ember,
gitár hangja az égbe száll.
Felhők felett nekünk játszik,
újra hallom azt a gitárt.
Volt egy bohóc, ki sírni mert,
volt pár őszinte szó.
És az éjszakai országúton
mindig esett a hó.
Állok a színpadon, mint évekkel ezelőtt,
valaki hiányzik nekem.
Elment messze, tudom vissza sose tér,
többé már nem játszik velem.
Volt egyszer egy ember,
egy igazi jóbarát.
Aki tiszta szívvel játszott
minden melódiát.
Ő volt a főnix, ki magasra szállt,
a kereszt, mely földre hullt.
Nem maradt más, csak egy könnyes kalász,
és a tiszta fényű múlt."
( Szobaszervíz, CSIT )
