.
"A magam módján ezzel búcsúzom Cipőtől, és zárom le a múltat. Van benne fájdalom, de az 'elvégzett sors' öröme és elégedettsége is egyben. Amikor megtörténtek az események, és Cipő kómába került… az első kép, ami belém vésődött, egy vadnyugati kisváros és a vándor, aki átutazóban ugyan, de már túl hosszú ideje van itt, és akinek a sors kalandokat és tennivalókat állított az útjába, és most hirtelen egyszerre tudatosult benne, hogy mindennek vége, minden elvégeztetett! A bizonytalan sivatagnak nekiindult lovas szimbóluma egyben a halvány, lehetséges jövőt is előlegezi. ... A gyásszal sajátos viszonyban vagyok. Soha nem omlok össze közvetlenül a veszteség után, viszont a távoli jövőben is érzem a hozzám közelállók hiányát. Így van ez most is, de remélem, hogy az elmúlt időszak fájdalmai tompulnak majd idővel mindenkiben."
.
( Tóth Zoltán; zeneszerző, gitáros; link )
