.
Olyan emberi...
"A Panama-csatorna építésének ötlete akkor merült fel, amikor Cortez és Balboa a lemészárolt inkák és aztékok halmának tetejéről körbenézve megállapította, hogy itt kellően keskeny a földnyelv ahhoz, hogy összekössék a két tengert. 1514-ben azonban a kor eszközeivel ez még nem tűnt egy kivitelezhető feladatnak. Vasco Núñez de Balboa felfedező is inkább szétbontatta a hajóját, majd a földszakasz másik oldalán újra vízre tetette.
A tényleges építést végül az a Ferdinand de Lesseps kezdte el, akinek 1880-ra már volt rutinja keskeny földszorosok átvágásában: ő és cége építette a Szuezi-csatornát is. A francia cég, amely belekezdett a műveletbe, megbukott. Egyrészről nem mérte fel, hogy teljesen más dolog a sivatagban építkezni, mint a dzsungelben. Másrészről a befektetők pénzeit kreatív könyveléssel eltüntették.
Nem oldották meg a higiéniai és orvosi ellátást sem, ezért a dzsungelben összeszedhető betegségek megtizedelték a munkásokat. Végül pedig az sem segített a terv sikerre vitelében, hogy a pénzek eltűnése miatt folyamatosan változtattak az árazáson. Először 214 millió dollárt mondtak, majd néhány hónapra rá már csak 120 milliót, közben 235 milliót már elköltöttek. Franciaországban végül korrupciós botrány robbant ki, amelyben 104 törvényhozó ellen emeltek vádat.
A teljes megszégyenülést csak a munkálatok folytatásával lehetett elkerülni. Új társaságot alapítottak, új befektetőket kerestek, és 1894-ben újra elkezdték az építkezéseket, ezúttal egy konszolidált büdzsével. A tervük az volt, hogy az eredeti tőkéseket és az újakat is hosszú távon a vámokból kártalanítják. A mérnöki problémák újra előjöttek, szenvedtek az építkezéssel.
Az sem segített a projektnek, hogy az Egyesült Államok megelégelte a spanyol–amerikai és a filippínó–amerikai háború után, hogy két tengerészeti flottát kell fenntartania, egyet a keleti, egyet a nyugati parton. Bejelentették, hogy Nicaraguában ők is elkezdenek csatornát építeni. Itt ugyan hosszabb szakaszon kellett volna átvágni a szárazföldet, de lényegesen kisebb tereprendezéssel kellett számolni, továbbá könnyebb volt az infrastruktúra kialakítása is. Ismerve a franciák korábbi botrányát, a tőzsdén villámgyorsan kihátráltak a Panama-projektből, ami miatt a vállalkozók úgy döntöttek, felajánlják 40 millió dollárért az amerikaiaknak a már felépített szakaszt és a hozzá tartozó földterületeket, embereket, továbbá egy-két eszközt. Washington örömmel vette át a szoros kivitelezését, ezért elállt a nicaraguai üzlettől.
Az Egyesült Államok teljesen tiszta lappal vághatott volna bele a projektbe, ha Kolumbia nem fekszik keresztbe az építésnek. A dél-amerikai ország – saját pozícióját féltve a térségben – megpróbálta kicsikarni, hogy felügyeleti joga legyen.
A katonai megszállástól kezdve a földek megvásárlásáig sok forgatókönyvet végigvettek Washingtonban. Végül arra jutottak a Fehér Házban, hogy létezik egy olcsóbb megoldás is. A panamai függetlenedési törekvéseket meglovagolva anyagi, fegyveres és hírszerzési segítséget nyújtottak a Kolumbiától elszakadni akaró lázadóknak. Innentől kezdve az USA latin-amerikai stratégiája mindig erre a logikára épült. Vagy megbuktattak egy kormányt, vagy bábáskodtak egy új ország születésénél.
Az 1903. november 3-án függetlenné vált ország azonnal meghálálta a segítséget: Panama 10 millió dollárért és évi 250 ezer dolláros évi bérleti díjért 99 évre átadta a terület koncessziós jogait az Egyesült Államoknak. Az amerikaiak azonnal elkezdték az építkezést, felsorakoztatták a legmodernebb építőgépeiket, és kiépítették az egészségügyi ellátást is. A munkásokat oltották, fertőtlenítőszereket permeteztek, amit kellett, hőkezeltek. Az az orvos, aki vállalta a panamai kiküldetést, akár négy-ötszörösét is kereshette az otthoni bérének.
Az eredeti tervek szerint a Panama-csatorna a tengerszinten ment volna végig, de ehhez a legalacsonyabb ponton is 25 métert kellett volna faragni a szárazföldből, ezért úgy döntöttek a mérnökök, hogy inkább bonyolult zsiliprendszereket hoznak létre. Harminchárom helyen építettek 300 méteres zsilipkamrákat, egyet-egyet irányonként.
Az építkezés nagyjából 10 évig tartott, de az utolsó, 1913-as évben már tesztüzemben volt a csatorna. Az első hajó, amely 1914. január 7-én végigment rajta, a franciáktól megörökölt Alexandre La Valley darushajó volt. Ideális volt a próbaútra, mert könnyen vontatható hajó volt, amelyet bármilyen gond esetén egyszerűen lehetett volna mozgatni. 1914. augusztus 3-án egy cementtel megrakott tengerjáró hajó is megtette az utat. A csatorna működőképesnek bizonyult: egy nap alatt át lehetett jutni az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra.
1915. január 1-jére egy óriási átadóünnepséget terveztek New Yorkból San Franciscóba lehajózó nemzetközi flottával, tűzijátékkal, világkiállítással. Ebből végül nem lett semmi. Kitört az első világháború, egy nemzetközi vásárra semmi esély sem volt, az össznemzeti hajórajról már nem is beszélve. 1914. augusztus 15-én végül minden pompa nélkül átadták a szorost, mert az Egyesült Államok kormánya nem akarta porosodni hagyni a kulcsrakész átkelőjét.
A csatorna 1999-ben került Panamához, amely ma már teljes felügyelettel rendelkezik a hajóforgalom felett. Az építés óta már több mint egymillió hajó kelt át rajta, amelyből éves szinten dollármilliókat keres a közép-amerikai állam. A vámot a hajók a súlyuk alapján fizetik, ezt a vízkiszorítás alapján számolják ki a csatorna kezelői. 2006 óta tart az átkelő fejlesztése, ezt a tervek szerint idén kellett volna átadniuk, de várhatóan csak 2015-ben lesz kész.
Időközben újra felmerült a Nicaragua-csatorna ötlete. Kína ugyanis megelégelte, hogy fizetnie kell az átkelésért, és kapcsolatba lépett a kellően korrupt nicaraguai állammal, amely 100 évre már odaadta a távol-keleti országnak az építési és felügyeleti jogokat. Mire az Egyesült Államok kapcsolt az ügyben, Oroszország már katonai együttműködésre lépett Nicaraguával. A rivális csatornát a tervek szerint idén kezdik el építeni, és 2029-re el is készül."
( forrás : http://vs.hu/csatorna-amely-szuperhatalomma-tette-az-usa-t-es-korrupciot-0815 )
