.
Tíz év körüli gyerek voltam, amikor levelet kaptam egy hasonló korú ismerős lánytól, akivel egy balatoni nyaraláson ismerkedtem meg. A nadrág zsebembe gyűrtem, ne is lássák, ne tudjanak róla a szüleim. Pedig örültem a levélnek, az öröm megosztása mégsem volt természetes, magától értetődő.
A szüleim találkozásáról, megismerkedéséről szinte semmit sem tudok. Elég messze laktak egymástól, miért és hogyan találkoztak anno Kanizsán, maguktól sosem meséltek róla, a néhány bizonytalan érdeklődő kérdésre csak alig (vagy inkább alibi) válaszok születtek.
Most úgy látom, hogy a két történetben legkevésbé a város neve a közös.
.
