.
"A hatalom igen nehezen tud 'jó' lenni. A hatalom gyakorlója az, aki a hatalom működését meghatározza.
Abban az esetben, ha a hatalmas fél a bukástól, veszélyes harácsolóvá válik, gyorsan kell összeszednie annyi vagyont, ami a bukás után is biztosítja a pozíciótól függetlenül azt a színvonalat, amit elért. A harácsolás nem racionális, ha sokáig van hatalmon sem állítja le magát, amíg lehet, gyűjt. De lehet-e elítélni ezért? Máshoz van szokva, más jelenti számára az élet alapvető feltételeit, mint nekem. Én is olyan feltételek között élek, amik sok embernek túl van legmerészebb álmain is, nélkülük nehezen tudom elképzelni az életemet, és sok mindent megteszek, hogy ezt az állapotot fenntartsam.
Ha viszont a hatalmon levő ember nem is tudja elképzelni bukását, akkor veszélyesen eltávolodik az általa irányított emberektől. Számok és százalékok helyettesítik a hideget, a félelmet, az éhséget és vágyat.
...
Igazán tehát csak az bírhatna hatalommal, aki tudja, hogy bármikor el kell távoznia, nem vihet magával semmit, de ettől nem szabad félnie, és minden percében teljes figyelmével, erejével kell dolgoznia, ugyanakkor lehetőleg minél hamarabb fel kell ismernie hibáit, de nem szabad elveszítenie az önbizalmát, jól kell együttműködnie környezetével, meg kell bíznia bennük de nem szabad függenie tőlük... Röviden: tökéletes embernek kell lennie.
Hát... a tökéletes ember létrejöttét sem, hatalomra kerülését sem támogatja a társadalom jelenlegi formája. A hatalmat gyakorlók ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, s éppen ez a legnagyobb bajunk velük. Minden forradalom, átalakulás megváltoztatta a külalakot, az alapvető irányokat azonban nem érintette. Újabb elveket hozott be, amelyek egy ideig erősebbek voltak, mint a gazdasági motivációk, 'kipárnázták' a hatalmat, emberséget vittek bele - aztán az alapvető működési törvények átgyúrták magukat rajta és a hinta újból lefelé lendült."
( Kedves Loránd; link )
