.
"A társadalmi keretek, törvényszerűségek garantálták mindig azt, hogy több embercsoport képes volt egymás mellett létezni. Nem garantál semmi többet, sőt, általában csak szabályozta az egymás pusztítását, hogy az minél kevésbé ártson a nagyobb egységnek. Bizonyos pusztítást pedig egyenesen szükségszerűnek jelentett ki, mert valahogy szentesíteni kellett az irányított csoport terjeszkedési, önvédelmi törekvéseit, illetve a benne élő emberek 'természetes kiválasztódását', hogy magasabb pozícióba az agresszívabb, erősebb egyed kerüljön.
Ugyanakkor mindig jellemző volt, hogy a törvények 'erkölcsi tartalmat' akartak tükrözni, az előbb leírt fő feladatuk mellett. Ennek eredménye állandó zavar és belső ellentét volt. A szabályrendszer, ami : támogatja az egyént abban, hogy mások elé kerüljön; támogatja a csoportot abban, hogy más csoportot leigázzon; ugyanakkor magas emberi eszményeket tűz ki célul - nem lehet egyértelmű.
Mindig lesznek kiskapuk, amiket a törekvők megtalálnak, és kihasználásukkal a törvényt tisztelők elé kerülnek.
Szükség van tehát törvénytisztelő emberek olyan csoportjára, akik ugyanakkor nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint a törtetők, így módosítani tudják a törvényt, hogy bezárják a kiskapukat, illetve vitás kérdésekben döntést hozhatnak (régi kérdés köszön azonnal vissza: a törvényhozói, bírói és végrehajtó hatalom szétválasztása).
De vajon mi biztosítja azt, hogy a magas pozícióba került emberek nem törtetők? Vagy hogy nem válnak azzá? Semmi, sőt, az ellenkezője a valószínűbb: a magas pozíció jobban vonzza a törtetőt, többre képes érte és - bár fennen hangoztatja - nem érzi át annak felelősségét, illetve az, aki fent van, hajlamosabb ezt az állapotot természetesnek venni és önmagát kiemelni a társadalomból.
Gyönyörű igazolása ez a taoizmus alapelvének: a fehér feketévé, a fekete fehérré válik."
( Kedves Loránd; link )
