"Ismerik a Cseburaskából a Goluboj vagon-dalt? Amikor Gyena krokodil és Cseburaska ülnek egy személyvonat utolsó vagonjának tetején, és a lábukat lógatják, amikor megérkezik a néni (nem tudom a nevét), és a krokodil kezébe nyomja a tangóharmonikát, hogy 'Krokogyil, igraj!' Gyena krokodil pedig rázendít a Goluboj vagon-dalra, ami elvileg vidám, de ahogy a bábfilm-vonat pöfög a nagy, orosz, fakó pasztellszín pusztában, és ezek ott hárman ezt a dalt éneklik nagy vidáman, magamba lőni volna kedvem. Minden benne van arról, milyen egy depresszióra hajlamos világhatalom szívcsakrájában leélni az egyetlen életünket."
(Winkler Róbert,
