"A világ eszkatológikus tudatállapotban van, mint Jézus korában.
És kétségtelen, hogy Jézus maga is azt mondja, 'ég és föld elmúlnak'.
A hangsúly azonban mondata másik felére esik: 'az én szavaim azonban
nem múlnak el soha'. Ezek azok a szavak, amelyek képesek a
szorongásaink közepébe világítani.
Az ember a világegyetem egyensúlyteremtő lénye.
Nagyon sok áldozatába került májá-földanyánknak, amíg kihordta,
megszülte és fölnevelte. Az ember a kozmosz rendjéért felel,
ezért épít kertet, házat, templomot. Nem fontos, hogy mind a hat-hét
milliárd földlakó tudja ezt. Elég, ha egy tucat felismeri.
Elég, ha három, és miattuk a földanya tovább szövi a remény fátylát.
Sőt, bőven elég egy, ha az 'ébren van'.
De ami most következik, az mindennél fontosabb.
Az egész univerzum, tizennégymilliárd éve arra vár,
hogy ez az egy felébredett Te légy. Türelmes veled, és alázatos.
Nem sürget, és nincs itt semmiféle határidő.
Nem pap ő, nem tudós, szakember, politikus, orvos, aki azt hiszi,
ha a kellő pillanatot elmulasztod, minden elvész.
Nincs időpánik.
A pillanat nem mulasztható el és az öröknek nem járhat le az ideje."
(Dúl Antal: 2012 - A hatodik nap órája)