"Arcok, akik nem köszönnek rég;
barátok, kiknek nem tudod nevét.
Nézd, a lányok már nem figyelnek rád;
vigyázz megcsal a világ!
Ég a tűz, de téged nem melegít;
hosszú az éj, de az álom nem repít.
Keserű könny áztatja a szád;
vigyázz, megcsal a világ!
Ne sírj, ne félj; félek kevés az idő.
Ne sírj, ne félj; ehhez már nincs erő.
Ne sírj, ne félj; ha menned kell menj tovább;
ne sírj, ne félj; megcsal a világ!
Álmod oly régen kísért;
megküzdesz tündérek kegyeiért.
De a boszorkányok százszor lecsapnak rád;
vigyázz, megcsal a világ!
Ég a tűz, de téged nem melegít;
hosszú az éj, de az álom nem repít.
Keserű könny áztatja a szád;
vigyázz, megcsal a világ!
Ne sírj, ne félj; félek kevés az idő.
Ne sírj, ne félj; ehhez már nincs erő.
Ne sírj, ne félj; ha menned kell menj tovább;
ne sírj, ne félj; megcsal a világ!"
(Tündérboszorkány)
