A dombok között, a völgyben egy gát zárta el a teret, forrás és esővíz hozta létre a tavat.
Gyakran járt oda, főleg tavasztól őszig sokszor lehetett látni a gát tetején ülni.
Nézte a nagy vizet, a dombokat, a Napot, a világ legnyugodtabb helyén, töltekezett.
Töltekezett - gondolta, pedig rajta ült a gáton, plusz nehezékként blokkolva a keretek közé zárt érzelmeket.
De egy légi fotó segített, azonnal kiderült minden.
