Ambuláns rendelés egy kórházban, a nővér készül a beavatkozásra.
A páciens szól neki, hogy ha lehet, más megoldást keressen, mert amit most tervez, azt úgy nem szeretné.
Meglepődik, neki azt úgy kell csinálnia.
De azt úgy ne tegye, hangzik el újra.
Az állásával játszik, feleli, és mégis, mi a maga végzettsége, orvos?
Nem, nem vagyok orvos, de csak egy életem van, és épp arra igyekszem vigyázni - mondja emberünk.
Pár másodpercig néznek egymásra, csend van, mindenki várja, hogy mi lesz.
Látszik, hogy most tényleg gondolkodik a nővér, hogyan lehetne másként, tényleg jobban megcsinálni.
Nem rutinból, nem ahogy-esik-úgy-puffan alapon, hanem tényleg az adott beteghez mérten a legjobban.
Szól, hogy talált egy másik megoldást, mint amit eredetileg akart.
A páciens egyetért vele, elégedett, legyen akkor úgy.
Igen, annak a betegnek csak az az egy élete van, a nővérnek pedig napi ötven páciense.
Ettől senki nem jó vagy rossz - egyszerűen mások az érdekek.
És a kettő közül csak az egyikünké teljesülhet.
Döbbenetes, hogy azok az emberek, akik valami oknál fogva nem tudják az érdekeiket képviselni az egészségügy rendszerében, milyen rettentően kiszolgáltatottak a Gépezetnek.
