"A Jadviga nevű jelenség igazi nő : szeme kemény és gyenge lélek tükre. A szem nem azért a lélek tükre, mert abban láthatjuk meg, milyen emberrel állunk szemben, hanem azért, mert a lélek abban nézi magát. Nézzük a világot, de amit látunk, nem kívül van, csak a lelkünk látja bele magát történeteinkbe, helyzeteinkbe.
Jadvigának hatalmas, láthatatlan aurája van. Jadvigát szeretni olyan, mint beavattatni egy misztériumba. Szeretetében megérezhetjük, hogy belőle egy otthonos világ üzen; de érezni azt is, hogy az e mikrokozmosz közepén trónoló Isten bármikor kitaszíthat bennünket, ha akar."
Végh Attila : Párnakönyv ( Jadviga párnája; Rendezte : Deák Krisztina)
