"A gyerekek mindent tudnak. Egészen addig, amíg az iskola létfejtő üzeme be nem végzi azt a munkát, amit a szülői gondoskodás, nevelés, szocializáció kezdett meg : az önkiteljesedés egyenirányítását, az egóra gyúrás kondicionálását, a konform viselkedés- és gondolkodásformák végleges bevésését. A gyerekből így lesz sikeres felnőtt, olyan lény, akinek létfeladata : megtanulni, hogyan, milyen kompromisszumokon át képes érvényesíteni saját belső világát úgy, hogy közben nem feledkezik meg arról, amit jobb híján realitásnak nevezünk.
A dolog valahogy úgy kezdődik, hogy a sárkányfákat, napembereket rajzolgató gyerekre rászólnak : Pistike, ne rajzolj házmagas embereket. A valóságban ilyen és ilyen az arányuk, tessék ezt utánozni, ha azt akarod, hogy megdicsérjünk. Tessék a világot nézni, és ha lehet, magadtól nem gondolni róla semmit. Persze, tetszik, amikor a gyerek furcsákat mond, de csak akkor, ha még beilleszthető a vulgáris világfelfogás keretei közé. És az érzékenyebb, tehetségesebb gyerek megtanulja, meddig kirándulhat a valóság peremén, hogy ne legyen baj, hogy ne nézzék hülyének azok, akik folyton csak valóságoznak."
Végh Attila : Átlátni ( Hetedik érzék / Stir of Echoes; Rendezte : David Koepp )
