Én hasonlóan voltam a Csengetett mylord? című angol sorozattal, de egyszer mégis elkezdtem nézegetni a flvételeket, és rájöttem, hogy ami megfogott a tv adásban, az a videórol is "átjött".

Nagyon szép ez a mondatod: "Mert más a pillangó a réten szállva és más a rovargyűjteményben gombostűvel átszúrva."

Ennek igazságát diákkoromban, egy hét napos kék túrán tapasztaltam meg.

Köszönöm az együtt-gondolkodást!

Az alapvető tartalmi érték persze megvan mindegyik "dobozban eltett" sorozatnak, nem romlandók, szerencsére :-)

Amiben nekem mást jelent, és amiről igazából szándékom volt írni (az éppen tv-ben sugározott és a saját hordozóról tetszőleges időpontban visszajátszott felvétel összehasonlításával), az a pillanat érintése.

Pl. egy Tour de France hegyi szakaszt is meg lehet nézni felvételről, akár évekkel később is - de a varázslat, hogy azok az események, azok az emberek, éppen akkor vannak ott, és éppen akkor csinálják azt, amit - ez az Időben együtt létezés, a pillanatnyiság, ami egyszerre fut át rajtunk (nézőn és résztvevőn); ez az, ami miatt most is megborzongok, pedig csak írok róla :-)

A dobozban eltett értékek sorsa azért jellemzően a ritka elővétel, mert éppen a konzervált, az idő múlástól átmenetileg védett jellegük miatt háttérbe szorulnak a jelenben, a mostban ismétlési lehetőség nélküli eseményekkel szemben.

A diákkori hét napos kék túra élménynek lett később, felnőttként folytatása?

Sajnos túrázás formájában nem, nem úgy alakult az életem, de azért a természettől a mai napig nem szakadtam el, a portánkon többek közt pl. a varangy, a keresztes pók védett állat.

Érdekes azonban, hogy a fiatalkori élményeim közül ez gyakran előjön, igaz volt benne nagy viharban elázás, sötétben eltévedés, és egy nagyon finom vacsora a visegrádi Fellegvárhoz közeli étteremben ( akkor turista szállóként üzemelt). Az étel receptjét ( megkérdeztem ) azóta is fejből tudom. Sok évvel később egy családi nyaralás során ugyan itt ( akkor már étterem volt) szintén nagyon emlékezetes ebédet kaptunk, arra meg a gyerekem szeret emlékezni.

Egyet értek veled, az évek során annyi új élmény éri a nyitott szemű embert, hogy a régi fényképek, felvételek háttérbe szorulnak. Környezetemben azt látom, főként akkor kerülnek újból elő, amikor elválik egy pár, felnő és elmegy a világba a gyerek, meghal valaki. Pedig a "filléres" emlékek nagyon fontosak a mindennapi jó közérzethez, csak ezt nem látjuk addig, amig vissza nem nézünk a megtett útra.
Mostanában egyre többet gondolok a gyerekkoromra, a szüleimre, arra a településre, ahol felnőttem.