Az első lakást gyerekének megvevő szülőket akár le is szólják, mondván, hogy így nem fogja majd értékelni azt.
Van benne igazság, valóban. Bár, talán nem épp ez a legmegfelelőbb tárgy és időszak a saját munkán keresztül megszerzett dolgok becsületének átérzését elkezdeni.
Van azonban egy olyan szempont, ami szintén lehet ennyire fontos : ha a gyerek kap egy különálló lakást, onnantól nincs abban a helyzetben, hogy elmeneküljön otthonról.
Elmeneküljön, mindenáron, bármilyen rossz és végzetes kompromisszumot vállalva - csak el otthonról (legalábbis amit a hagyományos értelmezés szerint otthonnak mondunk, mert onnan, ha az igazi, ugyan miért kellene menekülni).
A rossz kompromisszum jellemzően egy párkapcsolat, ami szintén jellemzően végzetes jelzőt kap, mert a további életének egészére kihat.
