Vasutas volt, mozdonyt vezetett.
Aztán lekerült a mozdonyokról, a szívével voltak bajok, egyre többet ivott.
Végül a többedik betegség és kórház után meghalt, alig múlt 50.
Volt egy Skoda-ja, de autózni is sík úton és egyenes vonalban szeretett, ki nem állta a kanyarokat és hegyeket.
Elég darabos embernek ismertem meg, hiányzott belőle a világ finomságai iránti érzékenység.
Maga a tény, hogy ő lett a keresztapa, a szülők megalkuvásának eredménye : nem választottak megfelelőbb személyt, hanem a helyi szokásokra hivatkozva, azoktól nem eltérve, konfliktust fel nem vállalva csak sodródtak.
Vele kapcsolatban gondolkodtam el először azon, hogy miért kezdenek kötődni az alkoholhoz a férjek - a feleségük helyett.
A feleség választását nem értettem; aztán már az anyagba ragadt belső világának pontos párjaként láttam az anyagban kiterjedő-kiterebélyesedő testű feleségét.
Minden csiszolatlanságán, durvaságán túl azt éreztem, hogy egy emelkedettebb, minőségibb élet lehetősége veszett el benne - amiről mélyen magában tudomása volt; ahogy arról is, hogy ez ebben az életben már nem fog felszínre kerülni.
A temető, a sírja egész közel van a sínekhez; és amikor elmegy arra egy-egy vonat, a mozdony sípja az ő füleinek szól.
