"Minden élmény, minden jelen azonnal a nemlétbe fordul, az emlékezés hűlt helyeket tapogat. Minden együtt töltött percnek,amíg tart, izzása, tétje van – de a következő percben már csak a Nincs kérgét vastagítja.
Az időbe vetett ember sorsa : állandóan azért élni, hogy valami remény jelenné álljon, hogy egy pillanat múlva a múltat hizlalja. Még-nincsből építeni már-nincset.
Az időbe vetett ember sorsa : állandóan azért élni, hogy valami remény jelenné álljon, hogy egy pillanat múlva a múltat hizlalja. Még-nincsből építeni már-nincset.
A fájdalom talán több, mint a gyönyör.
Megoldás természetesen nincs : az emberi vonzások nem képesek a funkcionális választások erejét megtörni.
Hópelyhek kavarognak, zene imbolyog, és a lélek télire fordul. Ekkor derül ki, hogy a funkció elveszejt, de az emberi sem őriz meg. A különbség : az elmúlás minősége."
Végh Attila : Hó hull, elolvad ( Tiltott nő / La femme defendue, Rendezte : Philippe Harel )
