"A felnőtt néha megőrzi a gyereket magában. Továbbviszi a csodáról való tudást, és szeretné, ha lenne. Csakhogy ez már inkább erőlködés. A varázslat létezik, de ha megpróbálsz építeni rá, elsikkad – írta valaki.
A csodaváró felnőtt életét nem a Nagy Kör forgatja, hanem a véletlen. Ugyanaz az entitás, de nem a túli, csak az inneni oldala. Innen visszatalálni csak az északi sarkkörön lehet, gondolja a felnőtt. Ez az a hely, ahol a Nap sosem nyugszik le, ahol a fény körforgása örök. A szikrázó, hideg fényességölelésére vágynak a felnőtt gyerekek.
Csakhogy odautazni, és várni, hogy a véletlen megmutassa csodaarcát, eléggé reménytelen. A csoda menekül a túl nagy mozdulatoktól, várástól, akarástól, ráépítéstől. A le nem nyugvó Nap körbekeringi a középen ülő csodavárót, de nem történik semmi. Nem tud már igazán hinni a csodában, ezért nem történik meg akkor sem, amikor megtörténik. Csak véletlenarcát mutatja.
A Nap bekarikáz egy hiába váró sorsot. Hiába középpontja a körnek. Felnőtt : nincs már kiterjedése."
A Nap bekarikáz egy hiába váró sorsot. Hiába középpontja a körnek. Felnőtt : nincs már kiterjedése."
Végh Attila : A csoda mozdulata ( Az északi sarkkör szerelmesei / Los amentes del Circulo Pollar, Rendezte : Julio Medem )
