Huszonpár év minden érzése, álma, álmodozása, vágya, idealizmusa.
Merített papíron, töltőtollal, könyvkötővel, ezüst szálakkal, hónapok alatt.
Amúgy teljesen alkalmatlan és érdemtelen célszemélynek.
Idővel úgyis kiderül, hogy erről a készítő jobban tehet, mint a célszemély;
és az elvarázsolt kastély tükrei előtt is magunkra ismerhetünk.
Címkék: könyv nő férfi ajándék tükör kék adni elfogadni bársony
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://utel.blog.hu/api/trackback/id/tr104038005
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2012.02.08. 08:49:26
csakis az utókor érdekében minden gondolatról érdemes fénymásolatot készíteni. Kivéve, ha az egész nem érdekes. sztem például nem, de ugye...
Memento Mori · http://utel.blog.hu 2012.02.08. 11:26:24
a gondolatok ma is megvannak, nem szükséges hozzájuk fénymásolat, meg amúgy is minek :)
a könyv is meglett újra, mert miután egy darabig vártam valamilyen reakciót rá - hiába -, visszakértem.
még ő volt megsértődve, hogy ajándékot nem illik visszakérni.
azt persze illik, hogy ha valami nem nekünk szól, de igencsak legyezi hiúságunkat, azt jól megtartjuk magunknak?
hát nem.
még a posta is ismeri a téves cím illetve az itt senki sem lakik kategóriát, és automatikus a vissza a feladónak kör.
bizonyos nők, khm, emberek, ezt nem értik, van ilyen, köszönet nekik a fontos tapasztalatokért.
ja, azóta csak a könyv emléke él, fizikai valójában megszűnt létezni.
küldetését betöltötte - bár nem úgy, ahogy azt eredetileg képzeltem, másra-máskorra nem felhasználható.
mondjuk tudok olyanról, aki eljegyzési gyűrűt reciklál, újragravíroztatva bele a különböző neveket :)
a könyv is meglett újra, mert miután egy darabig vártam valamilyen reakciót rá - hiába -, visszakértem.
még ő volt megsértődve, hogy ajándékot nem illik visszakérni.
azt persze illik, hogy ha valami nem nekünk szól, de igencsak legyezi hiúságunkat, azt jól megtartjuk magunknak?
hát nem.
még a posta is ismeri a téves cím illetve az itt senki sem lakik kategóriát, és automatikus a vissza a feladónak kör.
bizonyos nők, khm, emberek, ezt nem értik, van ilyen, köszönet nekik a fontos tapasztalatokért.
ja, azóta csak a könyv emléke él, fizikai valójában megszűnt létezni.
küldetését betöltötte - bár nem úgy, ahogy azt eredetileg képzeltem, másra-máskorra nem felhasználható.
mondjuk tudok olyanról, aki eljegyzési gyűrűt reciklál, újragravíroztatva bele a különböző neveket :)