"Égig érő tölgyfa volt, kidőlt a viharban;
harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban.
Benövi a zöld moha, gomba terem rajta;
belé bogár költözik, alája meg hangya.
S eltűnik a fű között, mintha nem lett volna;
de majd újra égig ér, ha mesélek Róla."
( Gryllus Vilmos )