"Köröttem csend – és temető.Csak néha suttog valami,csak néha lehet hallani:ez ő, ez ő, ez ő! -Azután minden újra csendes,és álmodik a temető.
Én hajtott fővel ballagok,s a néma árnyak szembe jönnek,s a sírkeresztek rám köszönnek,és mind az igazi Nagyok -Én, a halottak…
